Mivel eddig eléggé elszigetelve tengettem a napjaim ezen a szigeten, így nem volt időm szocializálódni. Próbálom behozni a kimaradt éveket, de még botladozom. A baj az, hogy itt idegenbe nincs meg a megszokott baráti társaság, akikkel simán elmennék bárhova bulizni. Itt most fel kell találni magam.. ráadásul, ha elmegyek valahova, akkor vagy nem iszom vagy vállalom, hogy négykézláb hazamászok, mert hogy erre még a madár se jár. A legközelebbi lakott terület úgy 10 km-re van és ott is talán, ha laknak vagy 500-an. Szóval marad az autóban alvás vagy a szomjazás.

Gondoltam orvosolom a problémát és felgyorsítom az eseményeket… Beiratkoztam egy társkeresőre.

Eleinte kicsit idegenkedtem tőle, mert hát na.. angol pasival nem sok dolgom volt, magyar meg nem áll erre felé minden sarkon.

5 perc után akadt is két szemrevaló, első kérdése az egyiknek az volt, hogy van-e nekem kik.. Kicsit elhallgattam, mert féltem, hogy az szlengben valami nemi betegséget takar, így jobbnak láttam megkérdezni. Na, az egy chat progi.. olyasmi, mint a whasapp, de nem kell telószámot megadni. Az első 20 perc után menekült, a második 2 nap után..

Miért kell másnak mutatnom magam ahhoz, hogy valakit megismerjek? Utána meg kapom, hogy hát nem így ismertelek meg.

Megígértem, hogy nem változok meg és maradok ez az enyhén nimfo, kalandra éhes csaj. Előbb-utóbb csak akad valaki, aki tudja ezt kezelni.. Addig meg sóvárgok az otthoni után, aki tudná kezelni. 🙂