áldozat…

A baj az, hogy akaratos vagyok és nyafi leszek, ha nem kapom meg, amit akarok. Így van ez most is… Egész hétvégén azt a kurva telefont nyomkorásztam és lestem, hogy mikor ír rám.. Ő, a családos, a puncim megnedvesítője, a vágyaim tárgya… Szegényke rosszkor volt, rossz helyen és pont belém szaladt.

Már az elején volt valami közös bennünk, a hobbink, aztán néhány üzenet után rájöttünk, hogy van még más közös is bennünk. Mégpedig az élvezetek hajszolása. Ahogy mondta, biorobotok vagyunk. Ő megy a farka után, én meg mennék a farka után. Egyetlen baj van, hogy 2000 km-re van. Mivel nem tudom kezelni a bizsergőmet, ezért sűrgősen feliratkoztam egy társkeresőre.. csak, hogy eltereljem a gondolataim felőle..

Nem ment.. mert minden pittyegésnél a telefonom azt hittem, hogy ő ír..

Most élem a legszebb időszakom, a becserkészés, amikor a csapdákat felállítom, amikor kipuhatolom a vágyait és próbálom megfelelő csalival elkapni. Leírhatatlan erővel söpörnek végig az érzések ilyenkor bennem és csak a diadalra koncentrálok, ami jó esetben lesz egy óra… Majd elhajítom, mint egy lerágott csontot… mert nem lesz más, csak egy tetem, amit jóízűen elfogyasztottam.

És itt kezdődik a baj.. Mert meg kell találni azt az egyensúlyt, amíg az érdeklődésem fent lehet tartani, anélkül, hogy a vadászösztön csökkenne és valahol elérhetővé kell tenni, hisz ha túl elérhetetlen, akkor az előadás érdeklődés hiányában elmarad.

 

Lesben állok, van négy vad. A kérdés, hogy honnan fúj a szél és hol lepleződöm le leghamarabb és melyik vad riad meg vagy melyik vad vállalja az áldozat szerepét.